2012. február 14., kedd

Ujjszámolás: a számolás korai segédeszköze avagy hátrány számolási zavar esetén?

Az ujjakon történő számolás az emberiség fejlődésében legalább olyan fontos szerepet töltött be, mint az egyéni fejlődésünkben. Európában a középkor táján például gyakorlat volt az ujjakon történő számlálás. Különbözőképpen behajlított ujjak jelölték az egyeseket, tizeseket, stb. Ennek példája a Bede-féle rendszer, ahol az ujjak mozgatása és pozícionálása jelzi a különféle számokat.
A kialakult 5-ös, 10-es, 20-as számrendszerek is a kezek, lábak használatával hozhatóak kapcsolatba. Az inkák például 20-as számkörben számoltak.
A kis közösségek számára elegendő volt a kezek- és lábujjak a számoláshoz, viszont a nagyobb területet bejáró népek számára már nem nyújtott elegendő támpontot. Vagyis a régi korokban az ujj a számolás mindennapos segédeszköze volt.

A gyerekek már születésükkor rendelkeznek Butterworth szerint veleszületett számmodullal, mely a számosság megítélésének és matematikai műveleteknek alapja. 2 éves korukban még mechanikusan használják a számneveket, viszont 3 éves korukra robbanásszerű fejlődés indul el a szám és ahhoz rendelt mennyiség összefüggésének megértésével (egy az egy hozzárendelés). A valódi mennyiségállandóság lassan alakul ki a gyermekeknél, kb. 7. életévre (Piaget vizsgálatok). 8-9 éves korig az ujjak valódi és elfogadott segédeszközök. Az ujjak mindig kéznél vannak, segít a számolásban és a számfogalom kialakulásában. A tárgyak leszámolásától eltávolodó első absztrahálási szint.

A számolási zavarokat mutató, diszkalkuliás személyek esetében az ujj, mint a számolás segédeszköze sokkal hosszabb ideig nyújt támaszt a számolás, matematikai műveletvégzés során. A hátránya, hogy nagyobb számkörben mind a leszámlálás, mind a különböző technikákkal kidolgozott műveletvégzés nehézkes és lassú.

Az ujjszámolás fontos állomás a számfogalom kialakulásában, kitűnő segédeszköz korai gyermekkorban, viszont idősebb korban már nem praktikus számolási eszköz. Semmiképpen ne szidjuk a gyermeket, hogy számoláskor használja az ujjait, hanem figyeljük, mikor, miért kerülnek elő a kéz kis tagjai.
A diszkalkulia terápia egyik feladata az ujjszámlálás felhasználása és azon való túllépés biztosítása.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése