2014. július 19., szombat

A mese az elemi számolási készség területén



A gyermekek kiskoruktól a mesékben, a történetekben élnek, mely eleinte teve csodás elemekkel, majd a különlegest fogadja el világaként. A diszkalkulia vizsgálati időszak az óvodás és az alsós tagozatos korcsoportra validált, így a mese mint vizsgálati és terápiás vagy akár fejlesztési kontextus otthonos környezetet biztosít. 

A mese mint ismert közeg megteremtheti a diagnosztikus helyzet elfogadható környezetét. A feladatok mégsem válnak a szöveges feladatok eltérő szintű egységeivé, mint pl. prototípus, pszeudo-realisztikus, realisztikus, autentikus szöveges feladatok (Csíkos, Verschaffel, 2011).

A mesés diagnosztikus és terápiás eszközök a  gyermek érdeklődési körére, mesepszichológiai szükségletére reagáló formája szükséges egyrészt a gyermek motiváltságának fenntartásához.
 A terápiás munkám során a gyermek szükségletére reagálva akár sárkányokkal vagy szellemekkel küzdöttünk, vagy éppen egyszarvúkkal repültünk a tengerek szigetvilágában. 

Az otthoni tevékenységeim során a konyhai sütés is közös élmény, mely a játék során visszaköszön, és lehetőséget teremt a matematikai mindennapos megtapasztalásához. A gyurmázás során például lehetőségünk van sütemények kiszaggatására, melyeket mesés környezetbe helyezve máris egy születésnapi zsúrba csöppenünk a gyermekkel, ahol leszámoljuk a megsült süteményeket, majd észrevétlenül megosztjuk a buli résztvevői között. 
A gyermekek számolási készségének alakulását észrevétlenül támogathatjuk, az egyetlen szempont, hogy az erőltetés helyett a játékos gyakorlatokat válasszuk ki. Itt egy példa egy kiscsoportos óvodás számolásával, mely még nem kialakult mennyiségi hátteret mutat, ezzel bizonytalan az invariancia elve. Viszont már alkalmazza az összes elem meghatározásának elvét. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése